Idegenek a földön/Lidérces utazás/Ripley háborúja [antikvár]

Noha vaskos védőöltözetet viselt, Billie úgy érezte, szinte belémar az éjszaka hidege. Igaz, a terepjáró felfogta a jeges szelek nagy részét, és kihozták a jármű egyik hordozható fűtőtestjét is. A legmagasabb melegítőfokozatra kapcsolták, és úgy csináltak, mintha tábortűz körül ülnének. Egyebet nemigen tehettek: a Ferro bolygón nem volt fa, de ha mégis lett volna, azt biztosan nem égetik el. Ezen a világon a fa egy grammja többet ért az ugyanakkora súlyú platinánál. Szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy akad olyan hely is az univerzumban, ahol a fát fölaprítják és elpazarolják.A fagyos szél szenvedő vadállatként vonított és bömbölt a terepjáró körül. A gyászos dallam sivításba csapott át, valahányszor a szél elérte és rázni kezdte a gép kiálló lépcsőfokait. Idegborzoló hangverseny. A vaskos felhőpaplan egy-egy résén át időnként láthatóvá vált a tiszta ég egy szelete, sőt, fel-felragyogott néhány csillag: hideg gombostűfejek az űr gyásszínű kárpitján. Ugy sziporkáztak, mint gyémántpor a lézerfényben. Akkor sem lett volna sokkal világosabb, ha nincs a felhőtakaró; a Ferrónak nem volt holdja.Ami azt illeti, nem volt valami kényelmes idekint, de a vállalkozó szelleműek legalább nem voltak összezárva a telep lézengőivel,