Ideges úr élete [antikvár]

Ne húzd fel magad!1Szombat reggel van, és a család körbeüli az ebédlőasztalt. Wil-liam Snakey dühös, mert egy eladó jól átverte a pékségben. Nem elég, hogy a kisfia, Jack hétvégén is hajnalban kel - hogy a franc essen bele -, s trappolva, üvöltve kelti fel a fél világot azzal, hogy ő bizony éhes, még a rohadt croissant-ból is kihagyják a vaníliapudingot. Minek írják rá, hogy van benne töltelék, amikor ro-hadtul nincs? Ráadásul a tésztája is nyers. Nem sütötték jól át.-Valami baj van, apa?-Azt kérded, baj van-e? Azt kérded?-Azt.-Rommá verem azt a pattanásos taknyot, aki a pékségben kiszolgált, istenemre mondom. Hogy adhat el ilyen szemetet? Nézd meg ezt a croissant-t!-Szép.-Lószart! Hát üreset kértem én?-Nem tudom. Te voltál ott.-Silvia! Szerinted ez rendben van így? Helyre kell állítanom a világ rendjét. Ezért most mindenkit szétverek abban a nyomorult pékségben.-Tedd, amit jónak látsz, életem. Kérsz egy kávét?-Anélkül is egekben a vérnyomásom. Látod? Vörös a fejem.-Neked mindig vörös, drágám.-De most joggal. Csak tudnám, hova tettem a baseballütőm.-A kulcsok mellett jobbra, a húsklopfoló alatt. Rendezd le úriember módjára.Wül elindul a pékség irányába. Dühében szikrákat szór a szeme. Most majd jól beolvas ezeknek a szarcsimbókoknak. Vele aztán nem tolnak ki. Vele nem. Miután egy csokis muffint megvesz (remélve, hogy akad benne csoki), már épp készülne bemosni ai I I i ,: ! . (