Ítélet [antikvár]

Kivezetett, korábbi könyvtári példány. Fedlapok sarkai enyhén kopottasak.
„Ahogy Az úr meglátta a közeledő lényt, azonnal pánikba esett. – Meneküljön! Fusson Evan, és meg ne forduljon! – Hé, várj egy pillanatig! – üvöltötte Orgell, de Azúr kirántotta és ledobta a földre a kommunikációs csápokat. A rettenetes szörny annyira közel járt már, hogy Evan tudta: képtelenség lenne elmenekülnie. Hirtelen valami megragadta a bokáját. Megpróbált kiszabadulni, a csápok azonban rabul ejtették, majd húzni kezdték egyenesen le a völgybe. Segítségért kiáltozott, de társai tehetetlenek voltak. Az óriási szörnyeteg közben felkészült áldozata fogadására. Hatalmas, fogatlan szája várakozva tátongott. Evan feleslegesen küzdött, nem kerülhette el a sorsát.”