Járvány [antikvár]

EZ AZ A HELY... Alida Garda útját véres lábnyomok hosszú sora jelezte a téli erdőben, mintha csak lángoló üstököscsóva lett volna a ragyogó fehér havon. A keze hevesen remegett. Karomszerűen begörbült ujjait alig tudta ökölbe szorítani, annyira elzsibbadtak a körülötte sűrűn hulló súlyos, nedves hópelyhektől, amelyek a bőrére érve szinte rögtön el is olvadtak. Ha eljön az idő, vajon meg tudja-e majd húzni Luis kivénhedt revolverének ravaszát? A hasában égető fájdalomtól újra a küldetésre gondolt, az isteni küldetésre. Valami nem volt rendben. De a rohadt életbe, semmi sem volt rendben, már azóta, hogy elkezdte vakarni a hasát és a könyökét. Most azonban valami még nagyobb szörnyűség történt, valami benne volt. Nem kellett volna benne lennie, ezt ugyanakkor - maga sem értette, honnan - biztosan tudta.