Jelek a Holdról [antikvár]

Részlet a könyvből:A Kaukázus roppant sziklaóceánján csillogva ömlött szét a júliusi nap forró sugárzápora. Az Elbrusz és a Kazbek között - mind a kettő jó ötezres hegycsúcs - kék-fehéren világítottak a gleccserek. Ott, ahol a bugyogó hólé Dél felé árad, ott tárja ki ölét a völgy a Kaspi-tó felé. A hátráló hegyek közé ágyazva fekszik Tbiliszi.Messze távol a szikrázó kék égben fénylő pont villan fel, még parányi, de percről percre egyre növekszik. Csillogó ezüst halként bontakozik ki a magasban, azután lecsap a városra: az Űrhajózási Tanács futárgépe készülődik leszálláshoz.Néhány perccel később egy fiatal, karcsú férfi lép be az Űrhajózási Tanács épülettömbjének halljába, amely inkább hasonlít valami égbeszökő, modern egyetemi palotára, mint józan igazgatósági székházra.A fiatalember, aki csak futólag pillantott körül, máris beszállt a gyorsliftbe, még mielőtt a forgóajtó megállt volna. Az ősz hajú portás csodálkozva pillantott utána.