Jókora nyár [antikvár]

Részlet a műből:PROLÓGUS 1994Szeptember második hetére a Cape külső nyúlványa úgyszólván kihalt. A turisták összecuccoltak, hazamentek. Kiürültek az utak, elárvultak a szépséges strandok. Milyen kár: szeptemberben végre elég meleg úszáshoz az óceán, pláne ha augusztusban hőség volt, a dűnék, a vörösáfonyások, az eldugott feketeáfonya-bokrok közötti girbegurba ösvények, nyári csúcsszezonban a férfiak vadászterületei most néptelenek, és érett bogyóktól roskadoznak az ágak. Aidannel teletömhetik a zsebüket, sőt szilvát szüretelhetnek a nyári lak meg a part közében. A kicsinél is, nála is kis bádog homokozóvödör, szüret közben mondogathatják, hogy: Szilva, áfonya fogy, fogy, szemről szemre, pötty, pötty."Meg fogsz bolondulni ott kinn a fenében" - így reagált az apja, amikor Christina elkérte nyárra a dűnék feletti házat Truróban. Olyan üres. Olyan elhagyatott. Arra se társaság, se elfoglaltság. Az apja mindazonáltal nem mondott nemet. Pár hét, hónap kellett csak, hogy Christina egyenesen díjazza az elszigeteltséget, a csöndet, a deszkapadlón szunyókáló, vörös cirmos macskájára ferdén eső, késő délutáni napfényt.A nyári közönség távoztával kedvére válogathatott a parkolóhelyek között a Commercial Streeten, a bevásárlóutcán, amikor Aidannel Provincetownba mentek. Ha a kisfiú jól viselkedett az élelmiszerboltban, utána kapott fagylaltot a9