Kalüpszó [antikvár]

1. fejezetOslo, nyolc évvel korábbanEz történik minden nyáron. Néhány napra olyan trópusi hőség telepszik az egész országra, hogy a levegő is remegni kezd. Az aszfalt olajat izzad magából, a villamos testektől bűzlik, a norvégok elfelejtik, hol élnek, és átkozzák a hőséget.Télen aztán kiegyenlítődik a számla.Olyan hideg volt, hogy az egyenruha dzsekijének bőrbetétje nyikorgott, amikor Fredrik Beier felemelte a karját, és bekopogott az ajtón. A sárga színű, fából épült ház ablakai mögött széles függönyök takarták a belátást. Galgebergi gerendaház volt azokból az időkből, amikor a várost még Kris-tianiának hívták, és csatornában folyt végig az utcákon a szennyvíz. De a kéményből füst szállt fel. A sikítozás fél órával ezelőtt megszűnt, magyarázták a szomszédok.A nyomozó vetett egy pillantást a háta mögé. A kollégáját, Andreas Figuerast látta a válla felett.A deres szemüvege az orrára csúszott, és a bajuszán megolvadtak a jégcseppek, amikor Fredrik megnyalta a szája szélét. A lakás a kerületi családvédelmi szolgálathoz tartozott, egy orosz nő élt ott a fiával. A férfi, akitől elmenekültek, a fiú apja. Gyógyszerész volt, a neve pedig Peder Rasmussen.Nem egy olyan név, amelyikre sokáig emlékszik az ember.A kissrác, aki ajtót nyitott, nem tűnt még iskolásnak sem, de Fredrik tudta, hogy nyolcéves. Amikor felemelte a fejét, hogy szemügyre vegye a sötétbe burkolózó folyosót, meleg gőz csapta meg.Andreas egy pillanatra láthatta az alakot a gyerekszoba9