Kapzsiság [antikvár]

Egy Judita nem törődik az ablaküvegben felsejlő tükörképével, ahogy sok minden mással sem az utóbbi időben. Egy párocskát figyel inkább, akik négy emelettel lejjebb, a montevideói Pocitos strandjának homokjában lépdelnek mezítláb, cipőiket a kezükben lóbálva. Nézi, ahogy elhaladnak egy idősebb, horgászó férfi mellett, aki épp bedobja a horgot. A messze repülő horgászzsinór megcsillan a napfényben, mintha egy penge éle lenne, majd eltűnik a barnás színű hullámokban. Judita csupasz, naptól megpirult karja libabőrös a légkondicionálóból áradó hidegtől. Megfizethetetlen érzés! Tekintete végigszalad a fehér selyempárnákkal teli bőrkanapén, és azon tűnődik, vajon milyen lenne, ha ledőlhetne rá egy kicsit. Nem aludt túl sokat mostanában, és ha mégis sikerült aludnia, akkor sem volt pihentető az álma. De hogy is szundikálhatna, amikor annyi dolga van még? Hamarosan kezdődik a parti. A mögötte álló masszív, vaskos lábakon álló, sötét fából készült étkezőasztalon legalább egy tucat kínai fogás díszeleg, körülöttük gondosan elhelyezve nyolc teríték. A tálalón melegen tartó edények sorakoznak, az ínycsiklandó, egzotikus illat belengi a szobát. - Hát itt van! - kiáltja egy nő angolul. Tekintete elárulja, mennyire haragszik Juditára, amiért bejött a szobába ahelyett, hogy a bejáratnál várt volna, de mégis mosolyog, mert ez a nő amerikai, és az amerikaiak 11 I