Karcos fekete nyolcas [antikvár]

Első fejezetA KAPUCSENGŐ REGGEL ÖTKOR SZÓLALT MEG: TOSSZ hír,valaki meghalt vagy haldoklott. Imelda ezért ért le olyan gyorsan a lépcsőn hálóingben, majd át az előcsarnok hideg padlócsempéin. Zaklatott volt, az járt a fejében, hogy valaki talán haldoklik.A pengés így tudott közel férkőzni hozzá, könyöktávon belülre, hogy a nyelet beverhesse Imelda álla alá. Elmetszette az artériát, a vér telefröcskölte a csempét. Vér, üveg, króm - mehetett volna róla egy festmény valamelyik galéria falára.Megesik az ilyesmi, bár általában nem az Atlanti-óceán partvonalán épült, vadonatúj városokban, és ritkán egy olyan független politikus középkorú feleségével, akinek hála a kormány élete maga a gondtalanság. De azért megesik. Igen, szégyen-gyalázat. Úgyhogy mindenki szégyellje csak el magát, aztán haladjunk. A hét többi napja villámgyorsan közeledik, és a fékpofáknak lőttek.Nekem az volt a dolgom, hogy járjak utána, ki és miért; hogy szavanként tizenkét centért szállítsam7