Kárhozottak háza [antikvár]

Felső lapélein apró sérülés nyoma, borítója kissé laza.
A folyosó elég tágas volt hozzá, hogy kalaptartó szekrénykét állítsanak bele. Bár kalapot senki nem hordott a családban, sem az ismerőseik közül, a szekrény azért ott pöffeszkedett. Most csupán néhány mély, fekete karistolás mutatja, merre tolta Marge dühében, mikor véletlenül belerúgott. A szobája Az ajtót valaki félig letépte, alig lehet kinyitni. A helyiség nyomasztóan szűknek hat, mivel az ablakán érintetlen a deszkázás. Sötét van, s kifejezetten hideg Hideg, mint akkor éjjel. Ágya az ablak alatt pihent; másnap rendezte át a szobát, hogy minél távolabb legyen a hátsó udvarra néző nyílástól. Ült a szőnyegen, szólt valami zene a rádióból, s ő színes magazinokból filmszínészek fotóit vágta ki. Annyira ügyelt, nehogy belehasítson Kirk Douglas orrába, hogy még a nyelvét is kinyújtott. Aztán felnézett. Nem tudta, miért. Fel kellett néznie, és kész. A ház hátsó udvarát már órákkal korábban eluralta az éjszaka. Hófúvás csapkodta a meztelenül alvó fákat, és ő először azt hitte: a függöny vet különös hullámot. Elég volt azonban megmozdulnia, rögtön felismerte az ablakon bebámuló arcot. Nem, nem is rögtön! Amit néhány pillanatig látott, az csupán egy iszonyba torzult szörnypofa volt, ami egyenesen őt bámulja mohó, vad, véreres szemekkel. A sikoltására előbb Bruth papa, majd Elise mama is berontottak a szobába. Látták a tizenhárom éves lányt, amint a szőnyegen ülve üvölt, kezében olló, meg újságrongy rázkódik, megdermedt tekintettel bámul az ablakra. Be is pisilt félelmében, de ezt csak később vették észre. Az üvöltést csak akkor hagyta abba, mikor Bruth papa kihívta a rendőröket. A telefon zörgése visszarántotta a pokolból a való világba. - Sokkot kapott - rebegte Elisa mama. - Most már nem lesz semmi baj, asszonyom, elkaptuk - a rendőrnek érdes volt a hangja. - A kutyaólban próbált elbújni, de persze észrevettük. - Rég nincs kutyánk Pedig nem ártana - bólogatott Bruth papa. - Akkor most visszaviszik? - A kislány anyját? Oh, hogyne, egyenesen az elmeosztályra, ahonnan megszökött - a rendőr kifelé menet még rápillantott Marge-ra, akit immár megnyugtatott az orvos injekciója. - Szegény gyerek, hogy ilyen anyja van. Többször nem ijeszti meg. Ezt én ígérem, mondják meg neki!