Kedvenc nővér [antikvár]

PROLÓGUS Kelly: az interjú Napjainkban A férfi, akinek nem tudom a nevét, az új blúzom alá csúsztatja a kezét, és összekapcsolja a kábelt a galléromra tűzött csiptetős mikrofonnal. Megkér, hogy mondjak valamit -hangpróba gyanánt - és egy őrült pillanatig csak az igazság jut eszembe. Brett meghalt, és nem vagyok ártatlan. - Próba. Próba. Egy. Kettő. Három. - Nemcsak becstelen vagyok, hanem még sablonos is. A hangmérnök ellenőrzi a felvételt, - Ha lehetséges, ne a bal válladra fésüld a hajad - mondja. Hónapok óta nem vágattam le, de nem azért, mert a gyászom erősebb a hiúságomnál. Remélem, a nézőknek így hamarabb feltűnik, mennyire hasonlítok a húgomra. Szép hajam van. Bretté gyönyörű volt. - Kösz - válaszolom, és azt kívánom, bárcsak emlékeznék a nevére. Brett bizonyára tudta volna. Mindig ügyelt arra, hogy keresztnevén szólítsa az összes stábtagot - a felvételvezetőtől a produkciós asszisztensek állandóan cserélődő