Kegyes hazugságok [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Dr. Alexandra Inglis Hunyorogva ébredtem, elfordultam a párnámon, hogy ne vakítson a fény, ami belopódzott a vékony függönyön keresztül. Egyetlen apró mozdulattól is éles fájdalom hasított a homlokomba. Halkan felnyögtem, az egyik kezemet a fejemhez szorítottam, mintha azzal képes lennék egyben tartani azt. Kiszáradt a szám, a nyelvem hozzátapadt a szájpadlásomhoz. Vízre volt szükségem. A könyökömre támaszkodva néztem az éjjeliszekrényre, remegve nyúltam a szánalmasan kicsi hotelszobai pohár felé, ami csak a háromnegyedéig volt töltve. Lehúztam, a vízfelszínen megült por a számba tolult, ahogy megittam a vizet. A hányinger azonnal elöntötte a belsőmet, ahogy a folyadék a gyomromba ért. Gyorsan visszadőltem a párnára, nehogy elhányjam magam. A helyiségben kellemetlen, állott levegő terjengett, az egyik lábamat kidugtam az összetekeredett takaró alól, hogy kicsit hűtsem a testemet. Valaki hangosan sóhajtott, majd megmozduk mellettem. Ledermedve néztem át a bal vállam felett, mire egy ismeretlen tarkó került a látóterembe: zilált, homokbarna haj hullámzott a férfi napbarnított nyakán.