Kétfejű sas [antikvár]

252. NAPA Makaniták felett, 6:32A szélvész gyorsasággal érkező hajnal fényénél a hegycsúcsok rózsaszínben játszottak, akár valami nevetségesen giccses ünnepi torta. A meredélyeket fekete tintaként töltötték ki az árnyékok. Háromezer méterrel alattuk vékony felhők úsztak a farkasordító hidegben.Vadász Vezér csak egy kereszt alakú foltnak látszott a fényes égbolt háttere előtt, valahol elöl. Fordulóba kezdett, tíz fokkal délnyugat felé fordította a gépét. Darrovs^ balra döntötte a botkormányt, és lassan bedőlve követte őt. A horizont felfelé lendült, a világ pedig forogni kezdett. Szépen, lassan. Kopogó hangot hallott, de nem törődött vele.Legalább a műhorizont működött még. Ahogy befejezte a fordulót, és irányba állította a kormányt, előrenyúlt és újból megbökte az üzemanyagszint jelző rézből készült mutatóját. A kijelző továbbra is teli tankot jelzett, ami biztosan nem lehetett valós érték. Már negyvennyolc perce szelték a levegőt.Levette az egyik kesztyűjét, és ezúttal a puszta kezével bökött rá a mutatóra. Biztos volt benne, hogy a szövet tompította a koppantásai erejét.Semmi változás.Hirtelen észrevette, mennyire belilult a kézfeje, úgyhogy gyorsan visszahúzta a kesztyűjét. A repülős öltözékében11