Ki mint vet [antikvár]

Mennyi ideje is ment el innen? Évekkel ezelőtt. Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. De pontosan hány éve? Biztos kevesebb mint tíz. Nem számít. Amikor a busz ablakán át megpillantotta a város ismerős sziluettjét, érezte, hogy már nagyon régen. Mit keresett most itt? Miért jött vissza? Miért is? És ha tíz évvel ezelőtt, akkor mi van? Mit érdekli egyáltalán? Nem is érdekelte. Teljesen hidegen hagyta, mi történt azzal a huszonkilenc emberrel, akik három éven át össze voltak zárva. Hogy mit csinálnak most, van-e családjuk, mi a munkájuk, hol laknak. Leszarta. Leszarta őket. Elképzelni sem tudta, hogy bárkit érdekeljen az ő sorsa. Egyiküknek sem jelentett semmit. Emlékeznek még rá egyáltalán? Egyesek talán. Biztosan. Vagy elfelejtjük azokat, akiket bántottunk? Csak addig léteznek, amíg kínozhatjuk őket, és amikor már nem tudunk nekik szenvedést okozni, eltűnnek? Új áldozatok kerülnek a régiek helyére? Mit keresett itt? Miért jött vissza? Nem valami diadalmas visszatérés volt ez. Nem holmi felemelő bosszú. Nem remélhette, hogy most majd csodálni fogják, vagy jobban szeretik, mert időközben híres vagy sikeres lett. Nem az lesz, hogy most majd jól megmutatja nekik. A rút kiskacsa nem változott haty-tyúvá - csak egy öreg, megkérgesedett lelkű, rút nagykacsa lett. Hát akkor mégis mit keresett itt? Miért jött vissza? Talán csak meg akarja mutatni nekik, hogy él és virul, és vissza mer jönni. Nem tudták megtömi. De tényleg nem? Ki tudja, milyen élete lett volna, ha máshogy alakulnak a dolgok? Jobb. Kibírhatóbb.