Királyi játszma [antikvár]

Ha ​annak a fránya TV reklámnak köszönhetően nem csúszik tíz percet a meccs kezdete, akkor Rónay Szabolcs, a NAP című magazin fotóriportere is előbb léphetett volna le a stadionból, minek következtében éppen tíz perccel később esett be Emil doki rendelőjébe. Mialatt odakint előszobázott, és arra várt, hogy mielőbb megszabadítsák renitenskedő zápfogától, a váró asztalán tornyosuló képeslapok egyikében felfedezni vélte eltűntnek hitt pakisztáni féltestvérét. Nem vitás, Abdul szemezett vele a londoni Time Magazin hasábjairól. Amikor elhatározta, hogy keresésére indul, még sejtelme sem volt, hogy szokásához híven megint sikerül beletenyerelnie egy jókora darázsfészekbe. Ő csupán a rokoni szálakat szerette volna szorosabbra fűzni, így aztán végképp nem értette, hogy mi a csudának teszi tűvé utána a fél világot a brit titkosszolgálat, miért gondolja úgy az egyik leghírhedtebb terrorszervezet, az Al Kaida, hogy ős öreg földgolyóbisunk sokkal kerekebb lenne nélküle, azt meg pláne nem, hogy mi köze van mindehhez a brit korona várományosának.