Könyörtelen szerelem [antikvár]

„- Mondják már meg, mi bajuk van velem! - Valóban kíváncsi rá? - szegezte nekem a kérdést a fiatal Balla törzszászlós. - Azzal, hogy belekezdett ebbe a kis magánakciójába, a fejetetejére állított mindent. Elhiheti, hogy volt nekünk e nélkül is éppen elég bajunk. Most nyomozhatunk még ebben az ügyben is és vigyázhatunk magára. Mi a fészkes fenének kellett ebbe magának beleavatkoznia? Ezt az ügyet már rég lezárták. S ha nem vette volna észre, azzal, hogy belenyúlt, önkéntelenül is elindított egy lavinát. - Legalább kiderül az igazság - vágtam közbe naivan. - Kinek az igazsága? Zsáky Istváné? Tódor Zsuzsáé? Jeney Károlyé? Vagy Liftes Gáboré? - fúrta belém a tekintetét Turda nyomozó. (Közben azt figyelte, mit szólok hozzá, hogy ismeri az érintetteket.) - S egyáltalán: kinek jó ez? Felelősöket keresnek, vádaskodni akarnak? Bármit is tudnak meg, Zsáky Istvánt már úgy sem lehet visszahozni vele az élők sorába. - Ezzel mi is tisztában vagyunk - ismertem el. - Nem akarunk mi felelőssé tenni senkit. Azt szeretnénk megtudni, miért lett elege ennek a tehetséges, sokoldalú embernek az életből, aki a barátunk és az osztálytársunk volt." Vajon kiderül-e az igazság? Kiderülhet-e, hogy milyen okok vezettek Zsáky István öngyilkosságához egy olyan kisvárosban, ahol a nagy összefonódás miatt az emberek félnek kimondani az igazságot? Tóth Bence nyomozóriportert azonban nem lehet megfélemlíteni - se fenyegetéssel, se bántalmazással. Végére jár az ügynek. Tartson vele nyomozó-körútjára, és megtudhatja, hogy kik húzódnak meg a háttérben, kik az igazi bűnösök.