Köd utána [antikvár]

ADRIAN Mielőtt a csengő megszólalna, és a gyermekek hirtelen betódulnának a kivilágított épület elé, ő az iskolaudvar szélén, a fák között bújik meg. Régi jó ismerősei ezek a fák: ha csak megtapogatja a törzsüket, azonnal megismeri őket. Kedvence az a szorosan egymás mellett növekvő három erdei fenyő, amelyek az iskolaudvar végét jelzik. Ha a sűrű ágakat félretolva a fák közé húzódik, odabent kellemes, csendes rejtekhelyet talál. Nesztelenül áll, amíg a legutolsó diák is eltűnik az ajtó mögött, aztán kisurran a fák közül és sebes léptekkel átoson az udvaron. Általában éppen abban a pillanatban sikerül elfoglalnia a helyét az osztályteremben, amikor a tanár belép és becsukja maga mögött az ajtót. Ö maga legelöl ül, az ablak mellett; megegyeztek abban, hogy így lesz a legjobb. Szeret itt ülni. Innen nézheti a ködös szürkévé enyhülő téli égboltot, meg az autópályára kapaszkodó autók lámpájának vánszorgó fényét. A repülők útja olykor a város felett halad át, ő pedig azt is látja, miként szállnak fel a gépek a Torpról: a motorok felbőgnek, és elnyomják a tanár monoton hangját. Képzeletben maga is ott ül a gép belsejében, és nem az osztályterem ablakán át bámul ki, hanem a repülőgép ablakán át az iskolára. Pontosan tudja, hogy melyik gép hová igyekszik; már réges-régen betanulta a menetrendet, és gyakran megesik, hogy kinéz az ablakon, aztán várja, hogy feltűnjön az Amszterdamba tartó 0820 KLM City Hopper, vagy a bergeni 0905 Wideroe Fokker X. Képzeletben a gép ablakából figyeli a part menti festékgyárak és a játszóteret szegé-