Könnyek városa [antikvár]

1. Asüvöltés egyre fülszaggatóbb lett, de a szakadó eső függönyén nem lehetett átlátni. Azután a hang fokozatosan erőteljes dübörgéssé erősödött, és a felhőszakadás vízpászmáin sárgás fény derengett át. A fényforrás előbb lassan, majd egyre sebesebben kettévált, és mind határozottabban két fehér fényponttá állt össze. Magasságuk folyamatosan csökkent, s a hatalmas test váratlanul átszakította a felhő szinte földig lógó hasát. A kazah légitársaság Tu-l54-ese lehuppant az apró patakoktól szabdalt kifutópályára, a futóművek berugóztak, a kerekek aprót sikkantottak, ahogy elérték az érdes felszínt, és már pörögtek is. A repülő orrfutója túlzottnak tűnő óvatossággal ért a betonhoz. Elsuhantak a szárnyvég fényei, majd a farokrész szétporlasztott esőcseppekbe burkolódzó villogó lámpája, és a gépet egy fél perc múlva már el is nyelte az eső, ahogy megkezdte gurulását a személyforgalmi épületek felé. - Imádom ezt nézni! - nyögte a pocakos férfi, és lelkesen a mellette álló kisportolt alakra nézett. - Amíg egyszer le nem viszi a fejedet - érkezett a higgadt válasz. - Ugyan már! Száz méterre van a pálya. - Nekem úgy tűnt, mintha a fejemre szállt volna le. >7 <