Koppintások [antikvár]

Ragasztása sérült, egy lapja részben kijár.
Ha egy kritikus paródiaírásra szánja el magát, annak valószínű oka, hogy a kettős természetű - azonosulást és eltávolodást egyidejűleg érvényesítő - kritikaírás több évtizedes gyakorlatában felülkerekedett az előbbi, az azonosulás, amit „beleélésnek" is mondanak. Addig-addig olvasta és értelmezte kritikusunk a költők műveit, mígnem egyszercsak munkamódszert váltott. Már nem azt magyarázza, hogy miképpen írnak ők, hanem inkább megmutatja: így és így csinálják. Nem tudni, miért, de az emberben van egy kiirthatatlan vásottság, hogy Mona Lisának - mint nem is egy modern mester - bajuszt rajzoljon. A szerző meggyőződése, hogy Karinthy Frigyes után paródiát írni nem lehet, de kell, mert szükség van rá. A század elején született Illyés Gyulától az ötvenes években született költőkig ível a parodizált lírikusok skálája. Ha az olvasó még nem ismerné valamelyiküket, reméljük, az irodalmi karikatúra kedvet csinál neki, hogy utána járjon. így lehet a derűs ismertetés - szolgálat.