Kövesd a pillangót! [antikvár]

IRA A szobában túl sok volt a vér. Nem, nem pingáltam a falakra Beatles-számok szövegét az áldozatom vérével, mint ahogy azt Mansonék tették. De a szőnyegen hatalmas folt éktelenkedett. Nem szív alakú, hanem olyan, amit az emberek a Rorschach-tintafoltteszten pillangónak mondanak, csak mert kínos lenne bevallaniuk, hogy igazából szeméremajkakat látnak bele. Alaposabban meg akartam vizsgálni a vértócsát, de közben a zoknimra lettem figyelmes. Annyira ragadt a vértől mindkettő, hogy odatapadtak a talpamhoz. Amint közelebb léptem a folthoz, úgy éreztem, mintha eső áztatta füvön sétálnék. Véres lábnyomok maradtak utánam a holttesttől a szőnyegig. Fáztam. Hogy hasonlíthat ez a folt ennyire a Rorschach-teszt első kártyaképére? Mit szólna ehhez Freud? Az áldozatod vérnyoma leképezheti a tudatalattidat? Vagy úgy kellene értelmezni, mint a forró ónt, amit újévkor öntünk a vízbe? Pillangó: fel fogok emelkedni? A gyilkosság szárnyakat ad? A pszichoanalitikus elmélet igencsak másmilyen lenne, ha az 1800-as években Bécsben én feküdtem volna a nőgyűlölő kokainista kanapéján. Most nyilván téves kép alakul ki rólam bennetek. Igazából nagyon is körültekintő vagyok. Nem szokásom összemocskolni a helyszínt. Kínzók. Gyilkolok. Anélkül, hogy nyomokat hagynék magam után. Ez számomra becsületbeli ügy. Miattam aztán nem kell az áldozat hozzátartozóinak pénzt költeniük drága takarítókra. Nem értettem, hogy ezúttal hogyan eshetett szét minden. Gondosan előkészítettem a gyilkosságot, és aprólékosan kidolgoztam minden egyes részletét. Csak a gyilkos fegyveren több napig gondolkoztam. Mindig azt akarom, hogy a fegyver