Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Az indiai partvidék felsejlett a holdfényben. Sok látnivalót nem kínált, épp csak egy keskeny homoksáv tűnt elő a sötétségből a hajó orrától pár száz méterre, de az, hogy négy nap után ismét szárazföldet lát, az előfedélzeten álló férfinak két fontos dolgot is mondott.
Egy: A művelet beszivárgási fázisa sikerrel járt.
Kettő: Eljött az idő, hogy elvágja a kapitány torkát.
Az előfedélzeten lévő férfi elővette a kését, és elindult a parancsnoki hídra vezető lépcső felé. Két embere a nyomába lépett, de csak figyelték, mi történik. A kapitány megölésének a felelőssége a vezetőé, akinek valójában ez nem is jelentett terhet: ami azt illeti, örömmel élt a lehetőséggel, hogy a többiek előtt ismét kinyilvánítsa küldetése iránt érzett elkötelezettségét.
Az akcióparancsnok és hatfős csapata három napot töltött egy ománi halászbárkán az Arab-tenger nyílt vizein. Erre a nyolcvan láb hosszú teherhajóra az elmúlt éjjel kapaszkodtak fel. Hindi nyelven segítséget kértek, meg is egyeztek, ám ekkor az akcióparancsnok az embereivel mocsári patkányt idéző sebességgel felmászott a fedélzetre, lerohanták a kisszámú legénységet, és egytől egyig mindenkit lemészároltak, a kapitányt kivéve. Neki megparancsolták, hogy tartsa az irányt kelet felé, és közelítse meg az indiai Malabár-partot.