Lájfsztori [antikvár]

Néhány oldal alsó sarkánál halvány beázási folttal. Lapélei enyhén hullámosak. Borítói kissé karcosak, hátsó borítóján apró foltokkal.
Olyan furcsán és szokatlanul kezdődött az egész... Én soha életemben nem akartam semmiféle könyvet írni. Aztán 2003 egyik márciusi reggelén hirtelen bevillant az agyamba egy kerek, egész gondolatsor. "Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani..." Így kezdődött és innen már nem volt megállás. Ez a pár mondat felszabadított bennem egy lelki zsilipet... Ezt a könyvet nem én írtam - ő írt engem. Számomra éppen olyan kalandos "nagy utazás" volt ez, mint reményeim szerint annak lesz, aki majd megtisztel a bizalmával, érdeklődésével, és elolvassa, amit leírtam az életemről - közvetve talán mindannyiunk életéről. Mert valljuk be, minden egyes személyes "Lájfsztori", erről, azaz rólunk, nőkről, és róluk, a férfiakról szól.