Lányok, mint mi [antikvár]

1.Apám hamvait szeptember utolsó keddjén szórjuk szét Long Island partjainál.Négyen szállunk fel Glenn Dorsey hajójára, egy hűtőre való Guinness-szel és az urnával. Keletre tartunk, Ori-ent Point felé, ahol apa és Dorsey szombatonként hosszú szárnyú tonhalra és tengeri sügérre horgásztak. Keresünk egy csendes helyet az Orient Shoalnál, és horgonyt vetünk. Dorsey szól néhány szót apa hűségéről: a hazájához, a közösséghez, a barátaihoz, a családjához fűződő kapcsolatáról. Megkérdi, akarok-e én is mondani valamit. Elutasítón rázom a fejem. A srácok biztosan azt gondolják, a sírás határán állok, pedig valójában csak nincs mondanivalóm. Évek óta nem láttam apámat. Nem vagyok szomorú. Inkább csak fásult.Miután Dorsey befejezi a búcsúztatóját, egyperces néma főhajtással rójuk le tiszteletünket. Ron Anastas, a SufFolk Megyei Rendőrség gyilkossági nyomozója a könnyeit nyeldesi. Vince DaSilva, apa első társa keresztet vet, és motyog valamit az orra alatt a Szendélekről. Mindhárman rendszeres látogatói a Szent Ágnes-templom vasárnapi istentiszteleteinek. Vagyis csak voltak. Akárcsak mi. Néhány