Lassan izzó tűz [antikvár]

L aura fejében Deidre beszélt. „Az a baj veled, Laura - sorolta -, j hogy rossz döntéseket hozol." Kurvára igaz, Deidre. Laura nem hitte volna, hogy ilyesmit fog mondani, vagy akár gondolni, de ahogy ott állt a fürdőszobájában, és fékezhetetlenül remegett, miközben forrón és egyenletesen lüktetve bugyogott a vér a karjából, kénytelen volt beismerni, hogy a képzeletbeli Deidre fején találta a szöget. Előrehajolt, a homlokát a tükörnek támasztotta, hogy ne kelljen szembenéznie önmagával, csakhogy lefelé néznie rosszabb volt, mert látta a testéből szivárgó vért, és ettől émelygés fogta el, hányinger környékezte. Nagyon sok vér. A vágás mélyebb volt, mint gondolta, el kellene mennie a sürgősségire. Kizárt dolog, hogy elmenjen a sürgősségire. Rossz döntések. Amikor végül úgy tűnt, hogy kezd csillapodni a vérzés, Laura levette a pólóját, és a padlóra dobta, lehámozta magáról a farmernadrágját, kibújt a bugyijából, leküszködte magáról a melltartót, és élesen feljajdult-szisszent a foga között, amikor a fémcsat neki-dörzsölődött a vágásnak: - Baszki, aztakurva, baszki! A padlóra dobta a melltartót is, bekecmergett a kádba, megnyitotta a zuhanycsapot, és remegve állt a gyatrán csörgedező forró víz alatt (vagy nagyon meleg víz jött nála a zuhanyból, vagy nagyon hideg, nem volt köztes választás). Ráncos ujjbegyeit ide-oda húzogatta csontfehér, szépséges hegein: a csípőjén, a combján, a vállán.