Legendák [antikvár]

1993: AZ ELÍTÉLT MEGPILLANT EGY ELEFÁNTOT Végre sikerült nekikezdeniük Prigorodnaja falut a négysávos Moszkva-Szentpétervár autópályával összekötő földút lebetonozásának. Az egy hétig tartó dínomdánom után a helybeli pap méhviasz gyertyákat gyújtott Irkutszki Innokentyijnek, a szentnek, aki az 1720-as években kijavíttatta a Kínába vezető utat, most pedig hamarosan elhozza a civilizációt Prigorodnajába egy aszfaltcsík formájában, amelyet középen frissen festett fehér vonal választ ketté. Oroszország anyácska működéséről valamivel felvilágosultabb elképzeléseket valló parasztok valószínűbbnek tartották, hogy a fejlődés eme bizonyítéka — amennyiben lehet ezt annak nevezni — valahogy kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy a néhai és nem különösebben megsiratott Lavrentyij Pavlovics Berija terpeszkedő, fából ácsolt dácsáját néhány hónappal korábban megvásárolta egy csak „az oligarcha'-ként emlegetett férfi. Akiről szinte semmit sem lehetett tudni. A nap legfurcsább óráiban jött és ment csillogó fekete Mercedes S-600-as kupéján, a füstüveg szélvédő mögött illékony jelenésként tűnt elő időről időre ezüstös hajkoronája és sötét napszemüvege. Felvett egy helybeli nőt, hogy mosson rá, aki azt mesélte, hogy látta, amint a férfi egyszer a dácsából toronyként kiemelkedő árbockosárszerű építményből vörösen izzó cigarettahamut pöcköl ki, mielőtt visszafordult volna, hogy valakinek utasításokat osztogasson. A nő, akit halálra rémített a dácsa hipermodern elektromos mosógépe, és a mosást a folyó sekélyebb szakaszán végezte, túl messze volt, hogy néhány szónál többet halljon - „Azt akarom, hogy eltemessék, de élve " -, ám ettől a pár szótól és az oligarcha nyers hangszínétől olyan hideg borzongás futott végig a hátán, hogy még mindig belereszketett,