Leszámolás [antikvár]

A ​fiatal hölgy egyetlen pillantással végigmustrálta a három férfit. Szép szeme ragyogó örömmel pihent meg a fekete hajú fiatalember arcán. – No lám! szólt. – Itt van a megmentőm és rettenthetetlen lovagom is. Tudja, tulajdonképpen haragudnom kellene magára, amiért még arra sem adott alkalmat, hogy megköszönjem mindazt, amit értem tett. Ez eléggé udvariatlan volt magától, barátom. Egyébként pedig… A fiatal leány szeme most Howard ezredesre siklott. – Egyébként pedig – folytatta – szívből gratulálok az embereihez, ezredes úr! – Utánozhatatlanul kecses mozdulattal kezet nyújtott az ezredesnek… – Leonie Forsiht a nevem – mondta. Egyik iskolatársnőmet jöttem meglátogatni. Az édesapjának errefelé van birtoka. Útközben zsiványok kezére kerültem… Szörnyen érdekes volt. Csak a poggyászomat sajnálom. Igazán nem volt szép tőlük, hogy minden ruhámat elvitték. Most arra kérem az ezredes urat, szerezze vissza a holmimat, mert pillanatnyilag összes földi javamat a testemen viselem. Howard ezredes levegő után kapkodott. A banditák rettegett üldözőjének ezúttal elállt a szava. Csak hebegett, makogott valamit. Több ízben meghajtotta magát és mosolyt erőltetett marcona arcára