Álmaim lovagja [antikvár]

Az utolsó néhány lap enyhén kilazult.
"Anyám mindig azt mondta nekem, hogy a szerelem olyan, mint a homokzsák. Egyre több homok szivárog ki belőle, míg a végén csak egy üres, öreg porhüvely marad." Antónia fiatal gyönyörű nő, felkapott, sikeres fotómodell, képe megjelent már minden híres magazin címlapján. Ennek megfelelően a férfiak vagy félnek tőle, vagy rögön ágyba akarják cipelni. A nők pedig szinte egy emberként utálják és irigylik. Ám Antónia helyzete valójában korántsem irigylésre méltó. Magánélete romokban hever, gátlásai béklyójából képtelen megszabadulni. Egyetlen férfit talál, akivel bármiről el tud beszélgetni, aki mindig kedves hozzá, s akibe bele tudna szeretni. Ez a férfi azonban elérhetetlen számára, hisz egy, az 1400-as évekből való festmény modelljéről van szó. S egy napon Antónia egy müncheni utcán megpillantja a megelevenedett Botticelli-képet...