Lopott élet [antikvár]

EgyEgyszer vonaton utaztak együtt, Benet úgy tizennégy éves lehetett. Csak ők ketten ültek a kupéban, és Mopsa le akarta szúrni egy konyhakéssel. Vagyis inkább fenyegette vele. Benet előzőleg törte is a fejét, vajon anyja miért hozott magával ekkora kézitáskát, méghozzá pirosat, ami egyáltalán nem illett a ruhájához. Mopsa kiabált, kacagott, összevissza beszélt, azután megint eltette a táskájába a kést. De addigra Benet már holtra rémült. Fejvesztetten meghúzta a vészféket, amit Mopsa közvetítő kábelnek" nevezett. A vonat megállt, valamennyi érdekeltnek roppant kellemetlensége támadt, Benet apja pedig dühös volt, és komoran szomorú.Benet jóformán el is felejtette az egészet. De az emlék igen élesen visszatért, miközben Mopsát várta a Heath-row-n. Azóta ugyan már sokszor találkozott Mopsával, élt is vele egy fedél alatt és látta, mennyire megváltozott, mégis a kendőbe, sálba, fátylakba burkolt bozontos sörényű figurát leste, amíg ott várt a táblákat lobogtató idegenvezetők, szorongó indusok, üzletember-feleségek között a korlát mögött. James szeretett volna kijönni a babakocsiból, nem látott semmit onnan lentről, és nem is érezte jól magát. Benet felemelte, a csípőjére ültette és átkarolta.