Ám a kövek nem hallgatnak... [antikvár]

"Madame Baleine elsápadt. Destin ránézett, majd az orvos után indult. A rendelőben talált rá, amint remegő kezekkel kutatott a szekrényekben és fiókokban. Feldúltan fogadta a felügyelőt, kezével hajában túrt. - Eltűnt - közölte döbbenten. - Egyszerűen érthetetlen. - Hol tartotta? - A mérgek közt, természetesen. - És a szekrényke kulcsát a kulcscsomóján tartotta? - Nem, az íróasztal oldalfalán lógott, egy rejtett helyen. Csak Madame Reigner tudott róla, az asszisztensem. De érte tűzbe tenném a kezem. Az íróasztalhoz lépett. - Itt van! - kiáltott fel. - Igen, de a Scopolamin eltűnt - tette hozzá tanácstalanul..."