M. M. szeretői, ahogy a barátjának elmesélte volna [antikvár]

Helga bebújt a fürdőszobába, majd kisvártatva kijött egy vadonatúj, hófehér hálóingben. A magával hozott kazettát benyomta a magnóba, azzal hanyatt feküdt az ágyon, elrendezte a hálóinge redőit. Kezét, mint Krisztus a kereszten, széttárta. Disco hangerővel megszólalt Brahms Magyar táncok című szvitje, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának előadásában. Emem hirtelen nem tudta, hogy a lány őrült-e meg, avagy ellenkezőleg, őt nézi-e hülyének. Az első feltételezést csak a különös körülmények támasztották alá, mert Helga szabatos válaszokat adott, amelyek alapján az Országos Ideg- és Elmekórtani Intézet felvételes osztályáról két lábbal rúgták volna ki, mint szimulánst. - Megmagyaráznád...? - Persze - mondta a lány halkan, miközben Johannes Brahms crescendo szólt az egész lakásban. - Na? - bár ez inkább felszólítás volt. - Azt álmodtam, hogy te veszed el a szüzességemet, fehér hálóingben, mialatt Brahms zenél nekünk. Fektében kicsit széjjelébb tette a lábát.