Magyar humoristák [antikvár]

Kiadói borítója kopottas, sérült.
A folklórból illetőleg a néprajzból ismeretes a felnőttéavatás őszi szertartása, amelynek emléke a gyermekek játékaiban él. Ennek folyamán több kérdést intéznek az avatandóhoz, akinek válaszadás közben nem szabad nevetnie, sőt elmosolyodnia sem. Ez persze korántsem jelent mosolytilalmat a felnőtté nyilvánított személy életének új szakaszára, csak az avatás komoly perceiben t4eszi próbára az illetőnek önuralmát, vajjon magatartása méltó-e a próbatételhez. Az osztálytársadalomból, tehát az emberiség előtörténetéből, társadalmi kiskorúságából az átlépés az igazi történelembe, a társadalom nagykorúságának időszakába a népi demokráciák szocializmust építő munkája közben történik, s ehhez valóban a legteljesebb komolyság illik, mert az emberiség legméltóbb feladatainak tudomásulvétele és vállalása nem történhet tréfálódzás vagy nevetés közben. Sok jóhiszemű dolgozó, - köztük nem egy író, - a mi mostani átmeneti világunkban úgy vélekedett és úgy vélekedik, hogy a felszabadulás megnyíltának komolyságát minden további időre meg kell őrizni. Ebből azután téves magatartások egész sorozata származott, így az, hogy a nevetés, az igazság hirdetése és kimondása mosolygás közben nem illik a komoly, szocialista építő munkához, sőt még a hibák gúnyos kipellengérezése sem.