Majom [antikvár]

A nyolcéves Szi nyurga teste óvatosan csúszott előre a Kangzen étkezőasztala feletti hatalmas gerendán. Ügyelt rá, hogy minél kevesebb port kavarjon fel. A Nagymester még ebben a sötét szobában is észrevenné, ha csak egyetlen porszem is a földre hullana. Ennyire élesen látott. De Szi is éberen ügyelt minden mozdulatára. Mikor leshelyére ért, kinyújtózott, és a gerenda tetejére lapult. Lelassította légzését. Szívverése szinte egy jégpáncél alatt téli álmot alvó hüllőszív ritmusára lassult le. Várt. Egy óra múlva a Nagymester belépett a szobába. Nem szólt semmit, Szi mégis pontosan tudta, ki érkezik. Érzékelte az idős férfi testéből áradó chit - életerőt -, akár a napból áradó sugarakat. Szi tovább lassított légzésén. Szívének lassabban kell vernie, nehogy mestere észrevegye az ő testét átjáró chit. Amíg nyugodt bír maradni, mestere nem fedezheti fel. A sárkány stílusú kung-fu mesterek, a Nagymester, és Szi bátyja, Long, hatalmas mennyiségű chit birtokoltak azonban, mint Szi, könnyen észrevették a legkevesebbet is akármelyik élőlényben. A templomot felégették. A Nagymester halott. Az öt túlélő útjai szétváltak. Egyedül. Életében először, az erdő közepén. Testvérek, idősebbek, tanítók nélkül - a tizenegy éves Malao, a "majom" csak magára számíthat. Egyetlen otthona lángokban áll, és négy bátyja, akik túlélték a pusztulást, eltűntek a szeme elől. A gondtalan időknek vége. A Nagymester Malao lelkére kötötte, hogy derítse fel a múltja titkait. Útja során egy útonálló banda és egy majomhorda közötti összetűzésbe keveredik. Az egyik zsiványt mintha már látta volna valahol, és a majmokat egy nagy, fehér szőrű, félszemű hím vezeti, aki mintha ismerné őt.