Malleus [antikvár]

EGYKiderül, hogy halott vagyok. Sadia fészke. Hívatlanul.Ahogy öregszem, kezdem az életem a lényeges, meghatározó események tükrében szemlélni. Olyanokéban, melyek emléke soha nem fakul meg teljesen.Az Inkvizícióba való beiktatásom pillanata. Az első napom neofitaként a dicső Hapsbant mellett. Az első sikeres nyomozásom. Az eretnek Lemet Syre kézre kerítése. Amikor alig huszonnégy évesen teljes jogú inkvizítorrá léptettek elő. A hosszúra nyúlt Nassar-ügy. A Necroteuch felkutatása és megsemmisítése. A P'glao-összeesküvés.Életem mérföldkövei egytől egyig.És tisztán emlékszem a 41. évezred 338. évének Umbris havára is, amikor eljött a Setétség.Mert az a véres nap volt életem sorsfordító eseményeinek kezdete.A Léthé 11-en vokam az Ordo Xenos megbízásából, és az átkozott, idegenimádó boszorka, Sadia Úrnő már majdnem a kezemben volt.Tíz hétbe telt, míg a nyomára jutottam, és tíz órába, míg csapdába csaltuk.Én már vagy három napja nem ettem, és vizet sem vettem