Megmondjuk az elnöknek? [antikvár]

Részlet a könyvből: "Január 22., kedd, délután tizenkét óra huszonhat perc "Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen esküszöm..." "Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen esküszöm..." "...hogy hűen ellátom az Amerikai Egyesült Államok elnöki tisztét..." "...hogy hűen ellátom az Amerikai Egyesült Államok elnöki tisztét..." "...és legjobb képességemmel azon leszek, hogy az Egyesült Államok alkotmányát megtartsam, oltalmazzam és megvédjem. Isten engem úgy segéljen." "...és legjobb képességemmel azon leszek, hogy az Egyesült Államok alkotmányát megtartsam, oltalmazzam és megvédjem. Isten engem úgy segéljen." A negyvenharmadik elnök - kezét még a Douay-féle Biblián tartva - rámosolygott a férjére, a First Gentlemanre. Egy csata véget ért, kezdődik a másik. Florentyna Kane jól ismerte a csatákat. Az első akkor zajlott, amikor a kongresszusba választották, majd a szenátusba - és végül négy évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok első női alelnöke lett. Egy ádáz jelölőkampány után az ötödik szavazásnál épphogy sikerült legyőznie Ralph Brooks szenátort a júniusi nemzeti demokrata jelölőgyűlésen. Novemberben túlélt egy még dühödtebb ütközetet a republikánus jelölttel szemben, aki New York előző kongresszusi képviselője volt. Florentyna Kane-t százötezer szavazattal választották elnökké, alig egyszázalékos - az amerikai történelemben a legkisebb - többséggel. Ez kevesebb szavazat volt, mint amennyivel - pontosan száztizennyolcezerrel - John F. Kennedy legyőzte annak idején, 1960-ban Richard Nixont."