Mély vízben [antikvár]

November 30., hétfő, 08:10 Sötétbe borult a folyosó, de Berger így is ki tudta venni a plafonon szép lassan mászó, szárnyas rovar alakját. Hosszan követte a szemével, de csak akkor jött rá, hogy méh, amikor már elfordította a tekintetét. Csak a csukott ajtó kis, kerek kémlelőnyílásán szűrődött ki némi fény. Berger társa, egy nála idősebb férfi, az ajtó túloldalán lapult a jéghideg betonfalhoz. Mindkettőjük kezében fegyver volt. Az idősebb férfi Bergerre nézett acélszürke szemével, és jól láthatóan bólintott. A pisztolyát markoló Berger a szabad kezével elővarázsolt egy nagyítóüveg-szerű tárgyat, majd hangtalanul a kémlelőnyílásra helyezte, és belenézett. A perspektíva torz volt, de azért látszott a folyosó és az abból nyíló nappali. Sőt, az is kivehető volt a halovány pirkadati fényben, hogy a szemközti ablak felé két óriási sasmadár közeledik. Berger mintha lassított felvételen látta volna a fekete sziluettjüket, és úgy tünt, hogy valami légáramlaton vitorláznak. Aztán emberi alakot öltöttek, és lábukat megvetve, mozdulatlanul álltak egy darabig, majd az egyik fölemelte a két kezét, és tízet, majd kilencet, majd nyolcat mutatott. Berger visszadugta a nagyítót a zsebébe, és előrántotta a tolvajkulcsot. Nagyon óvatosan illesztette a zárba, de így is n5mgtalanítóan zörgött, ahogy a láthatatlan nyelveket keresgélte. Hat, öt, négy A kulcs még mindig nem akadt be. Három, kettő Miután végre kattant a zár, Berger pisztolyt szegezve benyitott, a két fekete ruhás alak pedig berúgta az erkélyajtót. Kis géppisztolyt