Mindent bele [antikvár]

ELŐSZÓ Miles MÁR AZ ELSŐ PILLANATTÓL figyelem őt. Talán nevetséges, de nem igazán emlékszem azokra az időkre, amik előtte voltak. Mintha két részre oszthatnám az életem. Előtte és utána. Emlékszem a szüleimre, a főiskolára, de minden emlékem homályos addig a napig, amíg meg nem láttam őt. Az a pillanat olyan volt, mint amikor Dorka háza leszállt Oz birodalmában, és a lány kinyitotta az ajtót. A világom egyszerre eleven, színpompás lett, ő pedig benne az én Glindám, a Jó Boszorkányom. Huszonkét éves voltam akkor, ő tizenhét, és egy állami matematikaversenyen indult. A Yale Egyetemet képviseltem mint diákbíró, amit nem is akartam elvállalni. Connecticut állam nem túl nagy, de az egyik legelőkelőbb amerikai egyetemnek ad otthont. Itt szinte lehetetlen kiválónak lenni, én mégis a Yale legjobb egy százalékba tartoztam. Statisztika volt a szakirányom. Végül kötélnek álltam, de csakis a látszat kedvéért. Nagyon sokan azt várták tőlem, hogy az apám nyomdokaiba lépjek, én pedig szerettem volna, ha nem ismerik meg az igazi tervemet. A bosszú útján jártam, és ez a bíráskodás még jól is jött. Megveregetni azoknak a vállát, akikkel egy-