Ne engedd el [antikvár]

Saint- Gilles-les-Bains, Réunion szigete 2013. március 29., péntek 1 Néhány nedves lábnyom 15.01 - Felugróm egy pillanatra a szobába. Liane nem vár választ, sugárzó arccal, derűsen odaszól a lányának és a férjének, és már ott is hagyja a medencét. Gabin a profik diszkréciójával figyeli a bárpultja mögül. Ezen a héten Liane a legjobb nő az Alamanda Hotel vendégei között. Messze a legjobb Pedig nem is kifejezetten az a fajta turista, akin Gabinnek meg szokott akadni a szeme. Alacsony és törékeny, szinte nincs is melle, de mégis sugárzik belőle valami nehezen megfogalmazható vonzerő. Talán még hófehér bőre teszi, amelyen a dereka táján, közvetlenül a smaragd- és aranyszínű fürdőruhájának a szegélye felett néhány szeplő ütközött ki? Vagy a vele együtt távolodó pici és formás feneke, amely olyan kecsesen és lágyan ring, mint az éretlen gyümölcs a szélben? Mezítláb lépked, és a fűszálak mintha meg sem hajlanának alatta. Gabin tekintete egészen a belső udvarig követi, addig, amíg a fehér nyugágyakon túl magasodó egyik vézna pálmafa félig el nem takarja előle. Az utolsó kép, amit őriz róla - amint azt Purvi kapitánynak is elmondja majd —, az az, ahogy feltűnés nélkül leengedi a fürdőruhája felső részét, és arra a néhány érzéki pillanatra, amíg fel nem kapta, körbe nem tekerte magán a hatalmas naplementés fürdőlepedőjét, kivillant a csupasz háta, a hófehér melle, sőt félig még az egyik mellbimbója is.