Nehézvíz [antikvár]

Kétperces interjú Fodor Sándorral Eddigi írásai és főleg a Büdösgödör után olvasóit bizonyára meglepi a Nehézvíz, ez a humoros-szatírikus kisregény. Mi ez a pálfordulás, kedves Fodor úr? Pálfordulás? Csak látszatra. Hiszen eddigi novelláimban, kisregényeimben, mint annyian mások, én is többé-kevésbé magamat, valamelyik "jobbik én"-emet igyekeztem megírni. Mert az embernek több "jobbik én"-je is van. Ilyen értelemben a Nehézvíz egyenes folytatása ennek a tradíciónak. Én ugyanis nemcsak az okos, tisztességes, gyötrődő-tépelődő embereket szeretem. A harcos ostobákat is irigyen bámulom. Talán azért, mert az utóbbi tulajdonságból bennem is jó adag lenne, sajnos azonban hiányzik a lélek egyensúlyát biztosító magabiztos agresszivitás. És mert hősömet, Korobal szerkesztő urat egyéb, bennem is jócskán tenyésző tulajdonság mellett harcos magabiztosággal is felruháztam, szeretném hinni, hogy talán sikerült megrajzolnom benne idealizált "én"-emet. Önmagával gúnyolódik? - Csakis. Így legalább nem kell attól tartanom, hogy aki esetleg találva érzi magát, az feljelent, névtelen levelekkel bombáz, megfenyeget, vagy ami még rosszabb - kioktat. Ezek szerint nem tart attól, hogy valaki önmagára ismerhet a Korobal szerkesztő úr alakjában? Olyan okos embert még nem láttam, aki egy ostoba fajankóban magára ismert volna...