Nem szeretném, ha fáznál! [antikvár]

"A ​köntös színe halványzöld volt, és az imént még a nő tulajdonát képezte. Most már semmi sem képezte ennek a nőnek a tulajdonát A zsineg bevágásai sem. A zsineg erős spárgaféle volt, kapható a Botterill út, a Pasmora körút, a Pazococo vagy a Bellevista akármelyik vegyeskereskedésben. A heverőn a kendő helye mellett vastag könyv feküdt. A kendőnek persze nem látszott a helye. Ha ezt a vastag könyvet fölemelik, látszik, hogy ott volt. Egy ilyen vastag könyv nyomot hagy. A nyomokat a nő nyakán eltakarta a kendő. A szobában csend volt. A heverő végénél a falon, alacsonyan, ott domborodott egy kis gomb. A zárnyitó villanyszerkezet gombja. A feldöntött széken halványzöld köntösben megkötözve, holtan fekvő nőnek semmi köze sem volt már ehhez a gombhoz. A csengő gombjához sem. A könyvhöz sem. Semmihez sem. Vagy mégis? Mivel a 17 óra 33 perckor, majd a 17 óra 34 perckor újra megnyomott kapucsengő hangjára válaszul a heverő végénél a falon kidudorodó gombot megnyomták, az illető, aki csengetett, surrogó-burrogó hangot hallott. Elfordíthatta a kapu kilincsgombját. Beléphetett a házba."