Néma csend [antikvár]

Részlet a műből:"HÉTFŐA TOMPA, ritmusos csobbanások, melyek felverték álmából Karén Welfordot, a kert úszómedence feló'li végéből érkeztek, amely még mindig kora reggeli ködbe burkolózott. Karén hirtelen riadt fel, verítékező homlokkal, de megkönnyebbült, amikor kinyújtotta a karját, és rájött, hogy egyedül van az ágyban.Levette szeméről a nyirkos, vese alakú alvómaszkot, és fülelt.Tom a hosszait ússza. Felismerte férje karcsapásainak jellegzetes ütemét. Rövid szünet egy tökéletesen végrehajtott forduló előtt, aztán a felvert hullámok loccsanása, ahogy Tom újra előrelöki magát, és sebesen hasítja a vizet. Már majdnem fél kilenc volt. Karén akaratianul is arra gondolt, hogy a férje bármelyik átlagos hétfőn már rég az irodában lenne.Kitárta a szélfogó ajtót, és szemét a hirtelen fényár ellen védve kilépett a mozdulatlan, levegőtlen reggelbe. A házat Long Island Soundra néző, zöld ormán máris egészen belepte a napfény, akár valamiféle terpeszkedő felajánlás a nyomasztó hőség előtt, amit a nap ígért. Karén maga köré tekerte a lepedőt, amit az imént lerántott az ágyról, és bizonytalan léptekkel megállt az erkély korlátjánál.-Ned, kicsim, ott van a dadus?A gyerek odalent, a teraszon játszott egy fából készült teherautó fölé görnyedve, amire buzgón pakolta a mohát és a kavicsokat. Nyelve hegye kitüremkedett, annyira elmerült a játékban.-Ned, kicsim?Semmi jele, hogy meghallotta."