Néma gyilkosok [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak, Kötéstáblája meglehetősen kopott
Mire hozzáláttak a helyszíneléshez, a dégi erdő már sötétségbe borult. Villogtak a vakuk, kattogtak a fényképezőgépek, elsőként a helyszínt és környékét kellett rögzíteni. Az orvos már a műtermi fényt varázsló, hordozható reflektorok fényében lépett a halotthoz. – Néhány napja fekhet itt – válaszolta a nyomozást vezető ezredes kérdő tekintetére. – A feje csúnyán összeroncsolódott, feltehetően az okozta a halált. De részleteket majd csak a boncolás után. A ruházat szakadt, zöldes színű kardigán, szürke szoknya – ezt diktálta jegyzőkönyvbe a technikus főhadnagy. – És a táskája? Nő nincs táska nélkül – érdeklődött kissé idegesen az alezredes. – Jelentem, táska nincs. Legalábbis eddig – mondta a technikus. – A zsebek üresek. A körmeire az áldozat láthatóan sokat adott, tehát nem valamiféle kóborló személy volt. – Hány éves lehetett, doktor? – kérdezte a nyomozásvezető. – Úgy 30-40 között…