Nő az ablakban [antikvár]

EGY Mindjárt itt a férje. Ezúttal nem ússza meg. Nincs se függöny, se lamella a 212-esben - a rozsdavörös házban, ahol egykor a frissen házasodott Motték laktak, amíg frissen el nem váltak. Egyik Mottot se ismertem, de néha rájuk nézek a neten: a férfi Linkedln-proíiljára, a nő Facebook-oldalára. A Macy'sben még mindig él az esküvői ajándék oldaluk. Küldhetnék nekik étkészletet. Mint mondtam: még az ablak is csupasz. A 212-es vaksin mered rám az utca túloldaláról, rozsdásan és nyersen, én meg visszanézek rá, figyelem a ház úrnőjét, hogyan tereli be az építési vállalkozót a vendégszobába. Mi van ezzel a házzal.^ Idejár meghalni a szerelem. A nő szép, eredeti vörös, fíízöld szemekkel és egész szigetcso-portnyi apró szeplővel a hátán. Sokkal vonzóbb, mint a férje, dr. John Miller pszichiáter - igen, párterápiát is vállal —, egyike a neten elérhető 436 000 John Millernek. Ez a példány a Gramercy Park közelében dolgozik, de nem ám a betegbiztosítónak. Az adásvételi szerint 3,6 milHót fizetett a házért. Hasíthat az üzlet. Egyszerre túl sokat és egyben keveset tudok a feleségről. Láthatóan nem az a fészekrakó típus - Millerék nyolc hete költöztek be, de az ablakok még mindig csupaszok, ejnye-bejnye. Heti háromszor jógázik: csak leugrándozik a lépcsőn a jóganacijában, hóna alatt a varázsszőnyeggel. Valahol biztos önkénteskedik is: hétfőnként és péntekenként valamivel tizenegy után - amikor kelni szoktam - elmegy otthonról, hogy csak öt-fél hat táján érjen haza, épp az esti filmem előtt. (A ma esti program: Ai ember, aki túl sokat tudott, ezredszerre. Én meg a nó' vagyok, aki túl sokat filmezett.) Megfigyeltem, hogy délutánonként szívesen iszik egyet, ahogy én is. Vajon reggelenként is szokott.^ Ahogy én.^