Nő kutyával és Holddal [antikvár]

Részlet a könyvből:"Skócia, Inch Kenneth, augusztus 17., keddHullámos szőke haj, sötét, szív alakúra rúzsozott ajkak - a húszéves Unity Mitford úgy pózolt a fekete-fehér fotón, mint egy némafilmszínésznő. Emma enyhe fintorral az arcán állt a kép előtt: a fiatal nő pillantásából sugárzó arisztokratikus fölényesség ellenszenvet keltett benne. Közelebb hajolt, hogy dacosan farkasszemet nézzen vele, de amikor a szeme már csak centikre volt a nő szemétől, a fotón mintha csúfondáros fény villant volna Unity Mitford tekintetében. Emma összerezzent. Képtelenség volt az egész, ostoba vízió, mégis egészen felzaklatta. Zavartan igazította meg mellén a Canon EOS fényképezőgépet, és rebbent a következő fotóhoz. Rayt hiába kereste a szemével. Most tűnt csak fel neki, hogy egyedül maradt a folyosón: idegenvezetőjük érces hangja már a szomszéd teremből szűrődött át. Emma fázósan megborzongott. A Mitford-ház nyirkos hidegével és erőteljes kőszagával kriptákra emlékeztette. A következő fényképen Unity Mitford a nővére, Diana mellett állt, aki hozzá hasonlóan náci karlendítésre suhintotta a karját. A két nő arcáról sugárzó elszántság nem hagyott kétséget afelől, hogy a nácik iránt tanúsított rokonszenv nem pusztán ártatlan póz volt a részükről. Emma megpróbálta felidézni magában, mit hadart Ray Mitfordékról reggel a clachandhui szálloda éttermében. Tüntetőleg csak fél füllel figyelt rá, mert előtte megint összezördültek; Rayt bosszantotta, hogy annyi időt elszöszmötölt a tükör előtt, és megint sietve kell bekapniuk a reggelit, ha nem akarják lekésni a hajót. Emma igazság szerint csöppet sem bánta volna, ha lemaradnak róla, és végre lazítanak egy kicsit. Lassan már egy hete jártak az egymástól nem sokban különböző skót szigeteket, de Ray képtelen volt elengedni magát, még mindig olyan csökönyösen tartotta magát napi terveihez, mint a turistalátványosságokat lóhalálában kipipáló japán turisták."