Nyílt törés [antikvár]

Prológus DOKTOR LILA Az egyik ülésen történt. A második találkozásunkkor. Azóta már legalább tízszer újra lejátszottam a fejemben. Ugyanis onnantól látom máshogy. Aznap fogtam gyanút. Azért idézem fel időnként újra a történteket, hogy eldöntsem, elkerülhette-e egy-egy részlet a figyelmemet. Máskor meg magától pörög le újra az egész, mint a fülbe ragadt dallam, amitől nem szabadulhat az ember. Nem jellemző rám, hogy ilyen tisztán emlékezzek a bizonyosság pillanataira. Inkább a kételyek és félelmek maradnak meg bennem élesebben. Az a terápiás csapda azért tért vissza, mert akkor kristályosodtak ki a kétségeim és a félelmeim, akkortól gondolom, hogy az agyturkász fejem búbjáig belekeveredtem valamibe, és eltűnődtem, mi a pokolba rángatott bele Alan Gregory. Vagyis a páciensem, ahogy emlegettem. D, 'elilah Mary Travisnek hívnak. A barátaim Lilának szólítanak, a pácienseim többnyire doktor Travisnek vagy Delilah-nak. Alan Gregory Lilának szólított. De nem voltunk barátok. Január harmadik hetében történt. Az ülés végig görcsös maradt, nem éreztem ritmust a szavaiban. Az időnk lejártakor megszólaltam: - Nem tudom, mi történt aznap reggel, amikor a tűz volt. A lövöldözés reggelén, percről percre. Bár lehet, hogy maga szerint tudom. És lehet, hogy azt kívánja, bárcsak tudnám. Lehet, hogy úgy akarja folytatni, mintha tudnám, amit tudnom kellene. De nem tudom. STEPHENWHITE "j "j NYiLT TÖRÉS