Ördögöd van [antikvár]

A Spíler A Spíler Billy Winston Pinto kombijának anyósülésén gurult be San Juniperóba. A Pinto veszedelmesen kanyargott az útpadka és a felezővonal között, lévén hogy Billy fél kézzel egy spanglit sodort, közben egy félliteres Coors sörösdobozt egyensúlyozott, és a rádióból recsegő Bob Marley-nótára bólogatott. - Most aztán bulizunk, haver! - lötybölte meg a sört Billy. A Spíler vészjóslóan rázta a fejét. - Dugd el a dobozt, az utat figyeld, és hadd sodorjam én a spanglit. - Bocs, Spíler. Csak felpörögtem, hogy úton vagyunk. Billy csodálata a Spíler iránt nem ismert határt. A Spíler iszonyú menő volt, egy buliguru. A nappalokat a tengerparton töltötte, az éjszakákat pedig marihuánafelhőben. Simán megcsinálta, hogy egész éjjel szívott, és benyakalt egy üveg tequilát, de utána úgy vezette le a negyven mérföldet vissza Pine Cove-ba, hogy nem keltette fel egyetlen zsaru gyanakvását sem, aztán másnap reggel kilenckor megint ott lógott a parton, mintha a másnaposság annyira elvont fogalom lenne, amivel nem is érdemes foglalkozni. Billy Winston hőseinek titkos listáján a Spílert csak Dávid Bowie tudta megelőzni. A Spíler megsodorta a spanglit, meggyújtotta, majd az első szippantást átengedte Billynek.