Örökké élj, Inkvizítor! [antikvár]

Rache - A kezdetHomer Loomis az ablaküvegen keresztül nézte a jezsuita masszív testét, ahogy szétterült a kis ágyon, amelyhez a nyakánál, csuklójánál, derekánál és bokájánál szorosan odaszíjazták. Sötét szemüvege nélkül, csapzott szakállal a szerzetes teljesen erőtlennek látszott. Kifejezéstelen tekintettel bámulta a mellette ülő doktornőt, aki folyamatosan beszélt.Loomis a főorvoshoz fordult, aki szakértelemmel figyelte a jelenetet.-Mit csinál vele?-Úgy hívják, vezetett vizualizáció. Egyfajta enyhe hipnózis. A doktornő egy ártalmatlannak tűnő történetet mesél a páciensnek, amely azonban tele van szimbólumokkal és érzelmeket kiváltó képekkel. Ha hatnak rá ezek az ingerek, a páciens egy álomhoz közeli tudatállapotba kerül.Loomis durva arcán bizonytalanság tükröződött.-És ez elegendő?-Nem, ez csak a bevezetés - magyarázta a pszichiáter kissé didaktikusán. - Az alany egészen idáig minden közvetlen támadást sikeresen hárított. A vizualizációkon keresztül szeretnénk előidézni azt az ernyedt állapotot, ami a mélyebb hipnózis előfeltétele. Gyakorlatilag legyengítjük a felszíni védelmét, hogy aztán könnyűszerrel lerohanjuk a mélyebben húzódót.Egy darabig csendben figyelték a doktornőt, aki teljesen beleélte magát a monológjába. A szakállas ember most szaporán lélegzett, szeme félig lecsukódott. A kétharmadig leeresztett zöld redőny nyugalmassá szelídítette a parkból beszűrődő erős fényt.