Összeomlás [antikvár]

Prológus Még az utolsó csepp benzinnel is lehet gyorsítani. Márkus Westermann nem sejtette, hogy ő is éppen ezt fogja tenni. A 8o-as számú amerikai autópályán haladt, nem sokkal a Susquehanna fölött átívelő híd után, és igazából nem akart mást, mint végre leelőzni azt az utánfutós teherautót, amelyik idegesítő kitartással 47 mérföldes óránkénti sebességgel haladt előtte. Ezért aztán Márkus átment a bal sávba. Esett az eső. Egyik kezével a mobiltelefonját szorította a fülére. - Állj, állj! Figyeljen csak. Ne tegye le! Higgye el nekem, Mr. Taggard várja a hívásomat. - Az lehet - választolta a vonal túlsó végén a női hang. - Csak hát, ahogy az előbb mondtam, Taggard úr nincs bent. Az ablaktörlő'khareba szálltak a zavaros víz ellen, ami a teherautó hatalmas gumijairól került fel a szélvédőre. Márkus pillantása a sebességmérőre esett. Csak lassan, figyelmeztette magát. 55 mérföld az engedélyezett óránkénti sebesség. A rendőrség körözte. Cseppet sem hiányzott, hogy gyorshajtás miatt felfigyeljenek rá. - Figyeljen csak - folytatta -, tudom, hogy maguk igazából nem amerikai gyümölccsel és zöldséggel kereskednek. Mr. Taggard pedig valójában nem kereskedelmi igazgató. Abban viszont biztos vagyok, hogy ott van a mobilja a zsebében - A mobilszáma bizalmas és - Igen, igen, természetesen. Kérem asszonyom, biztosra veszem, hogy a címjegyzékében ott van az én nevem is, és a nevem mellé valami olyasmi van írva, hogy „mindenkor átkapcsolni". A kamion végtelenül hosszúnak tűnt. Talán gyorsítani kezdett, hogy ne tudja megelőzni? Mi a csudáért tenné ezt? Márkus még jobban a gázpedálra lépett. - Nézze meg még egyszer, kérem. Tényleg nagyon, nagyon fontos. A nő valamit morgott, utána Márkus azt hallotta, ahogy a vonal túlsó végén kattogni kezdenek egy billentyűzet gombjai. Ez is valami. A visszapillantó-tükörbe nézve ekkor meglátott egy őrültet, aki a bal sávban száguldva közeledett, és már messziről villogott a fényszórójával. Márkus Westermann gázt adott. A kocsi azonban nem reagált. Nem érezte azt, hogy az ülés a hátának nyomódott volna. Nem gyorsult még akkor sem, amikor padlóig nyomta a gázpedált, és a motor hangja sem volt olyan, mint amilyennek lennie kellett volna ! Márkus hirtelen döbbent ijedtséggel rájött arra, hogy már csak a nedves aszfalton száguldó abroncsokat hallja, mert a motor elhallgatott. - Mr. Westman - hallatszott a telefonból -, akkor most kapcsolom Mr. Taggardot.