Papíron príma [antikvár]

- Még mindig nem hiszem el, hogy mindez velem történik - a nappalimban levő hatalmas tükör előtt álltam, bámultam a tükörképemet, és lepöcköltem egy szöszt a gyönyörű, hosszú, fehér ruhámról. Majd a barátnőim felé fordultam. McKenna és Andié a szoba túloldalán levő díványon ültek. - Már most úgy izgulok. Nem tudom, képes leszek-e végigmenni a padok között az oltárig a rengeteg ember előtt - mondtam. McKenna felállt, és töltött magának egy pohár vörösbort. - Pedig jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz, mert két hét múlva kábé 300 nagyon elegáns ember számít egy fantasztikus partira. Végigsimítottam a hosszú selyemszoknyán, majd könnyedén csípőre raktam a kezem. A lélegzetem könnyed és hűvös volt, ahogy kibukott belőlem: - Nem hiszem el, hogy tényleg férjhez megyek! Andié felsóhajtott:- Én meg azt nem tudom elhinni, hogy a majomparádénak tényleg vége van. Ráböktem az ujjammal, és megpróbáltam nem nevetni: -Nos, Miss Barnett, tudod, mennyire utálom, ha ezt a kifejezést használod, még akkor is, ha sajnos fedi a valóságot.