Párduckölyök [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
... Dan nevetett. Legalábbis ez a morgás és hörgés nevetéshez hasonlított. De ez nem volt vidám nevetés. Valami őrjöngés volt benne, amely megfagyasztotta Silent ereiben a vért. Ütésre emelt keze megállott, tátott szájjal bámult ellenfelére. És ez az utálatos, dünnyögő nevetés nem akart megszűnni. Olyan hang volt ez, amellyel lehetetlen akár leírni, akár megmagyarázni. És mikor Dan a homályos sarokban összekuporodott, látni lehetett, ahogy barna szeme felvillant, megváltozott a kifejezése és pillantása hirtelen lobogó sárga fénnyel telt meg. - Nagy isten! - suttogta Silent. Ugyanabban a pillanatban a sárgaszemű, fenyegetve kuporodó vadállat, ez a meghatározhatatlan teremtmény, amelyet az előbb még a Fütyörésző Dannak hívtak, mint egy párduc ugrott a torkának... Silent, a banditák vezére alul maradt ebben a küzdelemben, ezért aljas módon állt bosszút Danon. Nagy, végzetes hibát követett el azonban azzal, hogy fogságba vetette a Párduckölyök szerelmét. Ideje már csak arra maradt, hogy kirabolja a pénzszállító vonatot és a korrupt seriffel közösen megpróbálja a Fütyörésző Dant meglincselni. De a leszámolás nem maradhatott el. A coltok az ivó pultjára kerültek, és puszta kézzel kezdődött meg az élethalálharc.