Parker [antikvár]

már messze jártak a raktár hátsó bejáratától, ami-kor a riasztó megszólalt. Armiston épp a listát böngészte, miközben Parker a dobozok között válogatott. A betonépület szürke fala mentén fehér kartondobozokból kialakított több méter magas járatok húzódtak. A középső, szélesebb folyosó egyenesen ahhoz a rakodórámpához vezetett, amelyen át bejutottak, miután kikapcsolták a riasztót. De akkor hogy szólalhatott meg mégis, alig öt perccel a megérkezésük után? - Bruhl, te barom! - kiáltotta Armiston, és dühében elhajította a listát. - Bement az irodába! Parker ekkor már a középső folyosó felé igyekezett. Armiston szorosan a nyomában volt, de hirtelen megtorpant, és felkiáltott: - Az istenit! Ujjlenyomatok! - azzal visszafordult a listáért. Parker végre elérte a főfolyosót, melynek végén, a hatalmas, nyitott kapun túl még mindig ott állt az üres teherautó. George Walheim, a zár- és riasztófelelős egy helyben állva furán rángatózott, mint akinek a felsőteste menekülni szeretne, de lábai valamiért mégsem képesek nekiindulni.